Ennek kapcsán azonban számtalan tévhit kering a köztudatban: az okokról, a kezelésről, a megelőzésről, és egyáltalán arról, hogy mi a különbség egy felső légúti fertőzés és az influenza között. Ezekre az igen aktuális, tisztázást igénylő kérdésekre próbálunk a következőkben röviden és átfogóan válaszolni annak érdekében, hogy minél kevesebben essenek a túlgyógyszerelés és a túldiagnosztizálás csapdájába, illetve, hogy helyesen tudják értelmezni tüneteiket, ennek következtében a helyes gyógymódot válasszák. Mindezek mellett kitérünk a láz fogalmára és néhány megelőzéssel kapcsolatos tanácsot is megosztunk.
Hirtelen kezdet, láz, levertség, izomfájdalom…
Egyértelműen az influenzáról van szó. De a tünetek áttekintése előtt a definíciót is fontos tisztázni: az influenza a felső légutak cseppfertőzés által terjedő megbetegedése, melyet az orthomyxovírusok családjába tartozó influenzavírusok – tehát nem baktériumok – okoznak (1). Az influenzavírusnak van A, B és C típusa, melyek közül mindhárom képes az embert megbetegíteni (2). A tünetek a megfertőződés után 1-4 nappal jelentkeznek, viszonylag hirtelen: magas láz, gyengeség, torokfájás, száraz köhögés, izomfájdalmak, étvágytalanság. Ezek 2-4 napig tartanak, majd tüneti kezelés (lázcsillapítás, ágynyugalom, fokozott folyadékbevitel) mellett általában meggyógyul a beteg. Ha ez az időszak tovább tartana, az már szövődményre utalhat (1). Az influenza bárkit ledönthet a lábáról, azonban a súlyosabb, szövődményes esetek leginkább a 2 évnél fiatalabb kisgyermekeket, a 65 évnél idősebbeket, krónikus betegségben szenvedőket, várandósokat és a kóros mértékben elhízottakat érintik. Érdemes megjegyezni azt is, hogy az influenzafertőzések több mint 60%-a egyes tanulmányok adatai alapján teljesen tünetmentesen zajlanak le (3). Szintén sarkalatos pont, hogy mi is a láz, mivel ha tisztában vagyunk a fogalmával, nagyon sok vesződséget megspórolhatunk magunknak és az egészségügyi ellátószemélyzetnek is. A testhőt a szájüregben, a végbélben, vagy a fülben mérjük, a hónaljban mérés már nem alkalmazható a szakmai ajánlások alapján. A mérésről azt kell tudni, hogy a végbélben mért testhő általában 0,27-0,3°C-kal magasabb, mint a szájüregben mért, a hónaljban mért pedig 0,5°C-kal alacsonyabb, mint a szájüregben (4). A testhőnk 36,8 ± 0,4°C, mely a legalacsonyabb a hajnali órákban, a legmagasabb pedig este 6 órakor. Ha a hőmérséklet maximálisan 37,5 °C-ig emelkedik, hőemelkedésről beszélünk, lázról pedig akkor, ha a hajnalban mért testhő > 37,2°C, vagy a délután mért > 37,7°C (5). Az agyban található hipotalamusz által vezérelt testhőmérséklet-szabályzás kora gyermekkorban alakul ki, míg idősekben csökken ez a képesség, ezért náluk sokszor súlyos fertőzés esetén is csak enyhe láz jelentkezik. Sok vitára adhat okot, hogy kell-e, és mikor kell csillapítani a lázat. A legtöbb lázas betegség hátterében magától gyógyuló vírusos fertőzés áll. A legújabb ajánlások alapján a lázcsillapításnak nincsen ellenjavallata, azonban a rutinszerű és megelőzési célú lázcsillapítás semmiképpen nem helyes (6, 7). Egyes betegcsoportokban (szív-érrendszeri betegek, tüdőbetegek) nagyon is indokolt a láz csillapítása, továbbá akkor, ha a láz panaszt okoz a betegnek.
Orrfolyás, köhögés, torokfájás… és az antibiotikumok
Ezen tünetek meglétekor baktérium által okozott, cseppfertőzéssel terjedő felső légúti fertőzésről van szó. 1-2 hétig eltarthatnak a tünetek, melyek sokszor spontán, kezelés nélkül megszűnnek. A leggyakoribb bakteriális kórokozók a Streptococcus pyogenes és különböző altípusai. A tünetek között az orrváladékozást, orrdugulást, tüsszögést, torokfájdalmat, köhögést és fejfájást említhetjük leggyakrabban. Összehasonlítva az influenzával, láthatjuk, hogy a magas láz, a rossz közérzet, a gyengeség, és az izomfájdalmak az influenzára jellemzőek inkább, mintsem a baktérium okozta fertőzésre (1). Ennél a pontnál még az allergiát is érdemes megemlíteni, mely leginkább abban tér a fentebb említett két kórcsoporttól, hogy láz nélkül jelentkeznek a felső légutakat érintő, szezonalitást mutató tünetek, melyek hónapokig tartó tünetmentes időszak után jelentkeznek.
Röviden az antibiotikumok használatáról. Az antibiotikumok túlzott és teljességgel indokolatlan alkalmazása odáig vezetett, hogy már számos olyan kórokozó létezik, amely igen kevés antibiotikumra reagál, vagy egyáltalán nem is reagál. Ezeket nevezzük antibiotikum-rezisztens baktériumoknak, melyek – mivel nemigen tudjuk mivel legyőzni őket – súlyos állapotokat idézhetnek elő. Semmiképp nem szabad rutinszerűen szedni, mondván, rosszat úgysem csinál. Ez azonban nem igaz, hiszen amellett, hogy a bélflórára is károsan hat, antibiotikum-rezisztens baktériumok kifejlődéséhez vezethet, melynek komoly következményei lehetnek (8). Emiatt is fontos, hogy csakis indokolt esetben alkalmazzunk antibiotikumot: ha fennáll a bakteriális fertőzés vagy felülfertőződés gyanúja. Annak ellenére, hogy hazánkban igen magas „presztízzsel” rendelkeznek az antibiotikumok, el kell mondanunk, hogy amennyiben hőemelkedése van valakinek, rossz a közérzete, és vírusos fertőzésre utaló tüneteket produkál, merőben hibás elgondolás azonnal antibiotikumot követelni a háziorvostól (9, 10). Vírusos eredetű megbetegedés esetében a tüneti kezelés az elsődleges, mely a folyadékpótlás, ágynyugalom és az esetleges fájdalomcsillapításból tevődik össze.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében, és akkor, ha már tüneteink vannak?
Megelőzésként mindkét betegségcsoport esetében esszenciális fontosságú a megfelelő higiénia betartása. Ezekben az időszakokban a szokásosnál gyakrabban mossunk kezet meleg folyóvízzel és szappannal; fertőtlenítsük a közös használatú felületeket (kilincsek, pultok); használjunk zsebkendőt, könyökhajlatunkkal takarjuk el arcunkat a tenyerünk helyett; szellőztessük gyakran a szobákat, közös tereket; kerüljük az érintkezést már megbetegedett egyénekkel, illetve ha mi vagyunk betegek, kerüljük a közösséget; tömegközlekedési eszközökön használhatunk kesztyűt, arcmaszkot, melyeket kimoshatunk vagy el is dobhatunk. Ezek mellett szervezetünket is felkészíthetjük a problémásabb időszakra – általános állapotunk javítása és immunrendszerünk erősítése által. Étrendünk legyen gazdag vitaminokban (idény gyümölcsök és zöldségek fogyasztása által); mozogjunk minden nap legalább 20 percet, ha tehetjük, a szabad levegőn, megfelelően felöltözve; aludjunk annyit, amennyire a szervezetünknek szüksége van; csökkentsük a bennünket érő stresszt; és kicsit lassuljunk le mi is – akárcsak a természet, mely számos immunerősítő, láz- és gyulladáscsökkentő gyógynövényt is kínál számunkra.
A természetes immunerősítők közé sorolhatjuk a goji bogyót, ginzenget, és a kimagaslóan magas C-vitamintartalommal rendelkező homoktövist, melyek együttesen járulnak hozzá az immunrendszer védelméhez, erősítéséhez (11, 12, 13). Továbbá, gyógytea formájában a sédkenderfű (14), bodzavirág (15) és kakukkfű (16) is ajánlható tüneti kezelésként influenzában és felső légúti fertőzésekben.
Ezen gyógynövényekből készült természetes étrend-kiegészítőinket és gyógyteánkat megtalálod webshopunkban is.
FELHASZNÁLT IRODALOM IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!